Mindenki járja, kinek sorsa engedi,
Mindenki teszi, mire hívatása készteti!
Mindenki a világ része, s mégis oly egyedi,
Érezni kell, mi a lelket élteti!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Erőt meríteni a lenyugvóban,
Megmártózni a harmóniában!
Elveszni benne, alámerülni,
Kitörtni végleg, a csendet legyűrni!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Keresni a hangot, a dallamot, az éneket,
Tudni, hogy ott van, látni a fényeket!
Feltárni, ha fél is, a lényegét kénytelen,
Megfáradt szilánkként, élni reménytelen!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Érzi, hogy jönne, kitárná magát,
Ragyogni kész, már szárnyát bontaná!
Sokáig kúszott, az árnyékban megbújva,
Legmélyebb álmát, másoknak átnyújtva!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem játssza tovább, elég belőle,
Itt vagyok újra, vedd kérlek észre!
Mutatom, hogy mit érzek, mi jár át mélyen,
Ki vagyok, és leszek az ostromló létben!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Arcomat felfedve, tekintek az égre,
Keresem az ékszert, ki megérti végre!
Hallja, és látja, tudja, hogy mit keres,
Ölelve egymást, súgja: Csak nevess!
