– Viccelsz?! Reggel nyolckor?!
– Igen, annyi az idő. Mi baj van ezzel? – nevetett. – Nézd meg, milyen szépen süt a nap, egy darab felhő sincs az égen. Ez egy nagyon szuper nap lesz.
– Ja… mégis megfagyok. A telefonom sem ébresztett reggel, a kávét is kiöntöttem, kapkodhattam össze-vissza… még, hogy szép napunk van. Tíz oldalas elemzést kellett írnom mára. Atyaég! Jut eszembe, le kellett volna fénymásolnom őket négy példányban – sóhajtott. – Totál kiment a fejemből.
– De felkeltél, itt vagy, egészséges vagy és minden rendben! Nem igaz? – mosolygott Judit.
– És? – nézett rá Ildikó furán. – Bár ne kellett volna ma reggel kimásznom az ágyból! Na, mindegy.
– Én öt óra óta fent vagyok. Kávéval a kezemben néztem végig a napfelkeltét az erkélyemről. Mámorító élmény volt, egyszer ki kéne próbálnod. Az élet apróbb örömei, csodái.
Ildikó csak némán nézte barátnőjét, de az arcára volt írva, hogy mi futott végig az agyán.
– Hidd el nekem, fantasztikus volt így kezdeni a napot.
– Ötkor?! Hát, te tudod.
Judit csak bólogatott.
– Volt időm otthon felkészülni a mai megbeszélésre és kényelmesen megvenni a reggelit a boltban.
– Ó, ne is mondd! Hihetetlen, hogy milyen drága minden! Borzasztó! Például láttad, hogy mennyibe kerül egy liter benzin?! – kérdezte Ildikó.
– Tudtommal neked nincs autód.
– Nincs! De akkor is elképesztő!
– Értem…
– Úristen! Rohannom kell! Mindjárt lekésem a buszt.
– De csak két megállóra van a munkahelyed, nem? Miért nem sétálsz? Olyan jó idő van! Friss, tiszta a levegő, hallgasd közben az éneklő madarakat stb.
– Látom, nagyon vicces kedvedben vagy ma – válaszolta Ildikó kissé gúnyos hangon, majd futásnak eredt a buszmegálló felé. – Később hívlak, ha lesz rá időm – kiáltotta vissza.
– Legyen szép napod! – felelte Judit, széles mosollyal az arcán.
A barátnője csak egy hangos, erőltetett nevetéssel reagált a jókívánságra.
Aznap délután Judit, hazafelé sétálva találkozott az egyik volt osztálytársával, és mivel régen látták egymást, így megálltak kicsit beszélgetni.
– De jó! Nagyon örülök, hogy sikerült elérned az álmod! Büszke vagyok rád!
– Ne hülyéskedj! – válaszolta Ferenc, kissé nyersen.
– Miért? Nem azt mondtad anno, hogy autószerelő műhelyt szeretnél nyitni?! Én örülök, hogy ez neked sikerült!
– De! De… ez azért nem ugyanaz, mint ahogy elterveztem. Sokkal nagyobb szívás. Rengeteg gond van vele.
– Ezt értem, csak mesélted az előbb a nyaralást, meg hogy a fiadnak fizeted a fősulit, aztán gondoltam…
– Ja, hát az más! Ez így akkor is nagyon gáz. Nincs időm semmire. Folyton csak gürcölök, tocsogok az olajban. Annyi munka van, hogy ki sem látok belőle. Három emberem van, de nem igazán találok normális, megbízható szakembert. Az ügyfelek meg csak jönnek a hülyeségeikkel meg a nyakamra járnak, hogy mikor lesz már kész a kocsijuk. Meg megakarják mondani, hogy mi az autó hibája. Á! Hihetetlenek! Ha így értenek hozzá, miért nem csinálják meg maguknak?! Ráadásul minden drágul… egyre nehezebb ez az egész.
– Sajnálattal hallom, Ferikém. Azt hittem, hogy jól alakultak a dolgaid.
– Mindegy, hagyjuk. Ez van! Te mit dolgozol? – kérdezte a férfi.
– Osztályvezető vagyok az egyik nagyvállalatnál. Nagyon szeretem! – lelkendezett Judit. – Változatos, kreatív és nagyon szuper csapattal dolgozom együtt. Annyira jó!
– Aha! Szóval irodista vagy?!
– Mondhatjuk, de szerencsére nem csak egy számítógép előtt ülök egész nap. Képzeld! Teljes átszervezés van a cégnél, újra kell gondolni minden folyamatot. Annyira szuper, hogy kiélhetjük a kreativitásunkat. Rendkívül izgalmas aktívan részt venni egy ekkora rendszer újraépítésében – mesélte boldogan. – Teljes arculatváltás lesz, és szinte minden téren megújulunk. Mindenki véleményét, ötletét meghallgatják a főnökök. Nagyon szeretek ott dolgozni. Megbecsülnek és éreztetik, hogy fontosak vagyunk. Ma például egy négy órás megbeszélést tartott a vezetőség, és abszolút nem volt sem unalmas, sem egyhangú.
– Micsoda?! – csattant fel a férfi. – Négy órás?! Atyaég! Meg is bolondulnék, ha ennyit kéne egy helyben ülnöm. Hogy bírtad ki?!
– Nem csak egy helyben ültünk – felelte mosolyogva. – Volt közben ebédszünet, együtt a munkatársakkal, és tényleg mozgalmas, változatos, kreatív volt az egész. Rengeteg új dolgot tanulhatunk egy-egy ilyen meeting alkalmával. Nagyon élvezetes.
– Hát, nekem elég monotonnak tűnik. Egész nap bezárva ugyanazokkal az emberekkel egy kis szobában. De hát ha neked ez tényleg jó – válaszolta Ferenc.
– Én nagyon szeretem ezt csinálni. Igaz, hogy agyilag elfáradok, de ilyenkor mindig jól esik kényelmesen, rohanás nélkül hazasétálni a friss, hűvös levegőn. Kitisztul a fejem, mire hazaérek. Esténként meg a barátaimmal edzeni megyünk, így nap végére kellemesen elfáradok mindenhogyan.
– Meló után még ugráltok is?! – kérdezte kissé torz ábrázattal a férfi. – Én biztos nem mennék sehova. Nem is megyek! Elég nekem a műhely. Sok idegtépő dolog van így is odabent. Ráadásul az asszony is rendszeresen piszkál. Semmit nem lehet nyugodtan csinálni, még otthon sem.
– De hát te vagy a főnök, nem? Tiéd a cég. Nem tudsz magadnak egy kis időt felszabadítani?
– Tessék?! Időt? Ne nevettess! Hát szerinted ki csinálja meg az autókat?!
– Azt mondtad, van három munkatársad. Biztosan ügyesek és jól végzik a munkájuk.
– Ó! Ugyan már! Semmit nem lehet rájuk bízni. Mindent nekem kell csinálnom. De hagyjuk is. Majd valahogy alakulnak a dolgok. Óha! Már ennyi az idő?! – nézett Feri az órájára. – Futok, mert az asszony itt van a boltban, még a végén az összes pénzt elkölti.
– Akkor nem tartalak fel – válaszolta Judit. – Örülök, hogy találkoztunk. Sok sikert a műhelyhez – mondta. – További szép napot!
– Jaja, köszi! Én is örülök! Hello!
Judit mosolygott egyet, és nyugodt léptekkel indult el a bolt, majd a vásárlás után a lakása felé.
Otthon elpakolászott, megfőzte a vacsoráját, és hosszan beszélgetett telefonon a szüleivel. Szoros, harmonikus kapcsolata van velük.
Később, amikor elindult, hogy találkozzon a barátaival, akikkel együtt szokott edzésre járni, a lépcsőházban összefutott az egyik szomszédjával. Volt még pár perce szót váltani a nővel.
– Láttam az új autót, Petra, gratulálok hozzá. Nagyon szép! – mondta Judit.
– Ó! El se kezdd! Azt a huzavonát, töketlenkedést, rohangálást, amit a kocsi kapcsán végig kellett csinálnunk… eszméletlen volt. Komolyan mondom, ha még egyszer végig kellene ezen mennem, inkább hagynám az egészet a fenébe. Nevetséges volt és idegtépő! – felelte a nő ingerülten.
– Sajnálom, nem tudtam! Nem akartalak felbosszantani. De azért biztos fantasztikus egy új autót vezetni. Gáborka nagyon élvezheti.
– Aha! – nyögte oda Petra. – Ráadásul a gyerek laptopja is tönkrement, az apja meg nem képes elvinni a szervízbe azt a kütyüt, így Gábor egész este a fülemet rágja, mert unatkozik. Hiába mondom neki folyton, hogy menjen el a barátaival valahova, nem érdekli semmi. A kétszázezres telefonját is összetörte.
– Értem, sajnálom! De így legalább lenne időtök együtt játszani vagy hétvégén kirándulni, csinálni valami jó kis közös programot. Nem? Együtt a család! Az mindig fel tudja tölteni az ember lelkét!
Petra szemei szikrákat szórtak.
– Gondolod, hogy van ilyenekre időm?! – vágta rá undorral a hangjában.
– Szomorúan hallom. Péter meggyógyult már? Tényleg! Úgy tudom előléptették! Gratulálok nektek! – mondta Judit vidáman.
– Az meg a másik. Elmondtam neki négyszer, hogy menjen el az orvoshoz. Nem, ő nem megy el! Ő bírja meg neki dolgoznia kell. Persze! Csak éppen azzal nem foglalkozott, hogy simán elkaphattam volna tőle azt a nyavalyát! Ennyire felelőtlen legyen valaki…
– De szerencsére nem kaptad el, hiszen úgy tűnik, nincsen semmi bajod! Jól nézel ki. Ez a fontos, nem igaz? – kérdezte Judit barátságos hangon.
– Még jó! És persze kire hárult a nyaraló téliesítése?! Na kire?! Naná, hogy nekem kellett lemennem Balatonra az új autóval. Hallgathattam, hogy így bejáratós meg úgy, ne vezessem stb. Akkor csinálja ő, ha semmi sem tetszik neki.
Judit kezdte kissé kényelmetlenül érezni magát, ezért időszűkére hivatkozva elköszönt Petrától, és remélte, hogy a barátai jó hírekkel, szeretettel fogadják majd. A lépcsőházból kilépve vett egy hosszú, mély lélegzetet a hideg, téli levegőn, és boldogan, megnyugvással a lelkében indult el a szokásos találkozójuk helyszínére.
