A valódi érték

Te miben méred?

Időnként – szerencsére egyre ritkábban –, amikor elfog valamilyen hiányérzet, vagy feljön bennem egy gondolat, hogy milyen jó lenne egy jobb, szebb, újabb autó, vagy milyen jó lenne egy lakás helyett egy családi házban lakni, vagy örülnék, ha jobb telefonom lenne, és így tovább, az álmodozás, képzelődés után rendszerint realizálódik bennem, hogy tulajdonképpen az égegyadta világon semmi bajom nincs a meglévő dolgaimmal, albérletemmel stb. Sőt! Mindenem megvan, és szeretem az életem!

Mindannyian szoktunk ábrándozni, vágyakozni, és törekedni is kell a jobbra, szebbre, ha tényleg indokolt, és hasznos dologról van szó. A legtöbb ilyen „kalandozás” után, megjelenik bennem a hála és az öröm érzete. Egyik alkalommal továbbvittem a gondolatmenetet, és felmerült bennem egy-két kérdés:

Mi a valódi gazdagság?

Mindenki az anyagi dolgokban méri a gazdagságot? Vajon van még olyan ember, aki szerint másban merül ki az említett fogalom?

Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, és magamban ki is fejtettem a saját álláspontomat.

Első körben, általánosságban vizsgáltam meg a felmerülő témát. Az elmúlt sok-sok év alatt, rengeteg kevésbé vagy éppen nagyon gazdag és tehetős embert láttam, hallottam beszélni, megnyilvánulni, ismertem meg, nyertem bepillantást az értékrendjébe, mentalitásába és így tovább. Mindannyian különböző vezetői, főnöki, beosztotti pozícióban voltak, vagy a saját vállalkozásukat vezették. Minden réteg képviselőjénél akadtak kivételek, de egy valami rendszerint egyező volt: Láss csodát! Pénzben, anyagi javakban mérték a gazdagságot. Te sem lepődtél meg ezen, kedves olvasó, igaz?

Mielőtt nekem szegezed a következő kérdést:

„Honnan tudod, közvéleményt kutattál?!”

Engedd meg a válaszom: nem! Abszolút nem, de az ember nagyon is kiismerhető!

Voltak, akikkel nyíltan beszélgettem erről, voltak, akiket gyerekkorom óta ismerek, és több közülük tehetős, gazdag lett, de még többen voltak, akik a középosztályt képviselték. Voltak, akik konkrétan ki is mondták, hogy ők azért gazdagok, mert sok pénzük van meg nyaralójuk és több drága autójuk stb.

Rengeteg beszélgetésből, dologból, elejtett mondatból, gondolatból lehet következtetni az illető, gazdagságról kialakított képére. A viselkedése, gesztusai, megnyilvánulásai, stílusa és számtalan apróság árulkodik az ember mentalitásáról, de legfőképp a pénzhez fűződő viszonyáról. Több olyan embert ismerek, akinek sok-sok milliója van, de minden ötödik beszélgetés alkalmával közli, hogy neki nincs pénze. És ezt el is hiszi! Aztán sorolja, hogy utoljára miket vett, és mit tervez vásárolni. Nem, tényleg nem látják a saját működésüket! Nekik ez a természetes működés.

Egy a lényeg:

Legtöbbjük szerint a gazdagság a kézzelfogható javak mennyiségén múlik. Ilyen világot élünk. Akkor vagy valaki, ha megfelelsz a társadalom elvárásainak, ha minden téren a legújabb trendeket követed, és magad köré gyűjtöttél egy raklap státuszszimbólumot. Ha ezektől eltérsz; nem vagy „közéjük való”.

Szerintem ez így nagyon nem helyes, és abszolút nem így van! Illetve az emberek szemszögéből megközelítve de. Oké, akinek sok pénze van, az gazdagnak számít.

Csakhogy, számomra az igazi gazdagság nem itt bújik meg. A valódi gazdagság nem mérhető anyagi javakban. A szememben a sok pénzzel, ingóságokkal rendelkező ember semennyivel sem több, mint a kevésbé tehetős, akárhogyan próbálja ezt bebizonyítani.

Megítélesem szerint egy ember értéke a benne megszülető gondolatok, érzések és az azokból fakadó tettek által válik mérhetővé!

Ez, tudomásom szerint, nem attól függ, hogy mennyi pénzed van, mekkora vagyont halmoztál fel, milyen kocsiból szállsz ki, mennyit költesz ruhára, milyen drága órád van, és hova mész nyaralni, vagy vacsorázni esténként.

A tiszta, önzetlen cselekedet a szívből, lélekből születik. Az pedig nem az anyagi síkot nézi. Az az ego! Számtalan eset létezik, amikor szegény, nincstelen, kevésbé jómódú ember tett tanúbizonyságot olyan belső értékekről, olyan lelkületről, szeretettel teli, csodálatra méltó mentalitásról, az ezekből fakadó hihetetlen tettek által, amit az egész világ megirigyelhetne és követendő példának vehetne! De jó lenne… !

Velem történt, lassan húsz évvel ezelőtt, a következő eset:

Egy kínai étteremben ebédeltem édesapámmal. Kis kajálda volt, kevés férőhellyel. Az egyik vendéggel közvetlenül szemben kaptunk helyet, ugyanannál az asztalnál, ahol ő ült. Emlékszem, szezámmagos csirkefalatokat evett az úr. Ma már nem tennék ilyet, de fiatal voltam, és akkor még nem ismertem azt az ételt, így nem átallottam tőle megkérdezni, hogy mi az, amit eszik, és hogy egyáltalán milyen az íze.

A férfi a végtelenségig normálisan, barátságosan reagált a kérdéseimre, és megkínált az ételéből. Nem fogadtam el, nem vettem belőle, viszont beszélgetésbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy messziről, az egyik faluból jöttek a városba.

A feleségének kórházba kellett feküdnie, és annyi pénze maradt, hogy egyen valamit, és talán valahogy haza tud jutni. Látszott a külsején is, hogy anyagilag nem álltak jól. De segítséget nem kért! Nem azért mesélte el, hogy megsajnálja őt bárki! Egyszerűen, jószívűen hajlandó lett volna megosztani velem az utolsót falatot is. Egy idegennel, aki előtt ott volt a teli tányér.

Én ezt hívom gazdagságnak! Azt, amit a férfi tett (volna) önzetlenül, szívből, emberségből!

Mesélhetnék még, és kifejthetném jobban, hogy mit jelent számomra az igazi gazdagság, de a fent leírt történet, szerintem gyönyörűen tükrözi az álláspontom!

A világ békére lelne, ha mindenki hasonlóan gondolkodna, mint az említett úr.

Sokkal szebb életünk lenne, ha egymást nem a külsőségek alapján, nem a fizikai megjelenésünk alapján, vagy a magunkra és egymásra ragasztott címkék alapján mérnénk! Az út végén semmit nem viszünk magunkkal, még is mindent felhalmozunk, és azok alapján ítélünk, amit a másikon látunk!

Ez elég szomorú, és nem kellene így lennie! Nagyon nem! Próbáljuk meg a lelket, az embert és a valódi értéket meglátni a másikban! Neked is jobban esne, ha így alkotnának rólad véleményt!