Álomból szőtt
Valamikor régen – már nem emlékszem, hogy hol és mikor – szembejött velem, nekem szegeződött két kérdés. Egészen pontosan a következők voltak:
„Milyen lenne a világ, ha a szerinted ideális értékrendet, mentalitást képviselnék az emberek?”
„Milyen lenne, hogyan nézne ki, működne a Te világod?”
Teljesen váratlanul – fogalmam sincs, hogy miért, mitől – megjelent a tudatomban ez az emlék, és társult mellé egy érzés, elhatározás, hogy megírom a válaszokat a kérdésekre.
Igyekeztem a szívemre hallgatni írás közben. Íme:
Az én világom egy olyan hely, ahol az emberek megbeszélik a problémáikat.
Ahol a félelem megszűnt létezni.
Ahol a felelősségvállalás természetes és magától értetődő.
Ahol ítélkezés nélkül fogadják a másik ember küzdelmeit, problémáit, gondjait.
Ahol van kihez bátran, nyíltan fordulni a fájdalmakkal, mert van megoldás akár összefogással is megkeresve azt.
Ahol kimondhatod, hogy magányos vagy, és társaságra, közösségre vágysz.
Ahol léteznek közösségek, befogadó társaságok, és nyitottak az új „tagokra”.
Ahol a segítő szándék szívből fakad.
Ahol az elfogadás szűrője mögül nézik a másikat. Minden szempontból.
Ahol az önzetlenség jellemzi az embereket, és képesek örülni a másik sikerének.
Ahol akár a sportban vagy akár más területen, biztatják és segítik egymást az emberek, nincs konkurálás.
Ahol az embereket az egymás iránti együttérzés vezérli.
Ahol a kölcsönös tisztelet alap és megkérdőjelezhetetlen a létjogosultsága.
Ahol a kimondott, kimutatott, megélt érzések természetesek és megértő fülekre, nyitott szívekre találnak.
Ahol az állatok szentek és sokkal-sokkal több törődést, tiszteletet kapnak.
Ahol a becsületnek, az ígéretnek, az adott szónak súlya, ereje van.
Ahol igazán elismerik egymást az emberek.
Ahol a bizalom egy féltve őrzött kincs.
Ahol az elromlott kapcsolatokat megoldani, rendbe tenni szeretnék az emberek.
Ahol az őszinteség elvárás, és a negatív kritikát nem fegyverként használják.
Ahol az egymás megsegítése, és az együttműködés a cél.
Ahol a pohár mindig félig tele van, és igyekeznek elsőre a szépet, jót meglátni mindenben, mindenkiben.
Ahol a természet szent és áldásként tekintenek rá. Ezért óvják, védik, megbecsülik azt.
Ahol a szemetelés, rongálás fel sem merül az emberekben.
Ahol senkiben, még gondolati síkon sem jelenik meg a másik ember bármilyen szintű bántalmazása, elnyomása.
Ahol az emberek abszolút tekintettel vannak a másik emberre, dolgaira, vagyontárgyaira, értékeire.
Ahol az egészségügy elsődleges, támogatott, megbecsült, és hatalmas hangsúlyt fektetnek a prevencióra.
Ahol a betegeket tényleg meg akarják gyógyítani. Tartósan és nem csak a tünetet kezelve!
Ahol elismerik, alkalmazzák a tiszta szándékú, önzetlenül alkalmazott alternatív gyógymódokat is, és elfogadott a lélekközpontú megközelítés, szemlélet.
Ahol senkit, semmilyen mértékben nem bírálnak az étkezési szokásai, érdeklődési körei miatt.
Ahol semmi sincs az emberre kényszerítve.
Ahol az emberek, állatok jogai teljes mértékben tiszteletben vannak tartva.
Ahol a művészet minden ága támogatott, elismert, hangsúlyozott dolog.
Ahol az adók, közterhek és fizetések aránya a nyugodt élethez, jóléthez vannak igazítva.
Ahol az emberek bátran költekezhetnek, mert megengedhetik maguknak.
Ahol a gazdaság növekvő, és mernek az emberek vállalkozni, terjeszkedni, mert támogatja őket az állam.
Ahol létbiztonság van és stabilitás.
Ahol van igazi titoktartás és privát szféra.
Ahol a korrupció fogalmát nem ismerik, és mindenki becsületes.
Ahol a politikusok őszinték és tényleg az emberekért vannak.
Ahol a társadalom véleménye tényleg fontos.
Ahol meghallgatják az embert, és nincs elnyomás.
Ahol biztosítva van minden fórum és lehetőség, hogy az átlagember hallathassa a hangját, javaslatát, ami nincs lehurrogva és azonnal megsemmisítve.
Ahol az emberek türelemmel fordulnak egymás felé.
Ahol az emberek hisznek, bíznak és nyíltan vállalják a véleményüket, mert megtehetik.
Ahol megpróbálnak a lehető legnagyobb mértékben olyan döntéseket hozni, ami a lehető legtöbb ember számára ideális és megfelelő, minden álláspontot figyelembe véve.
Ahol minden ember számít! Mindentől függetlenül!
Ahol egység van és összetartás. Mindenki egy irányba evez, az eltérő vélemények ellenére is, mert belátták, hogy sokszor van fontosabb az „egyéni érdeknél” is.
Ahol az emberek könnyedén, megalázkodás nélkül képesek kompromisszumot kötni és megállapodni a közös jó érdekében.
Ahol Önmagad lehetsz és megmutathatod, hogy ki vagy te valójában!
Ahol nincs uszítás, gyűlöletkeltés, megfélemlítés és totális megsemmisítés. Fel sem merül még hasonló sem az emberekben.
Ahol az oktatás kulcsfontosságú, támogatott és igazi, használható, releváns tudást biztosít mindenki számára.
Ahol adott az elhelyezkedés lehetősége, és megbecsülik a dolgozót.
Ahol nem a másik anyagi lehúzása az elsődleges, hanem a hosszútávú partneri, kölcsönösségi viszony megteremtése. Amikor mind a két fél elégedett.
Ahol az a cél, hogy szabadon, boldogan élhess.
Ahol az embereket és döntéseiket a szeretet vezérli, és mindenki a szeretet teljes spektrumának a megélésére törekszik.
Ahol egyszerűen a SZERETET a cél!
Nagyjából így nézne ki az én világom, kedves olvasó.
Lehet, hogy valamit kétszer írtam, és valamit kihagytam. Ez benne van a pakliban! 🙂
Tudom, hogy ilyen világ nincs, és igaz, hogy nem írtam külön, de a rossz, mint olyan is jelen lenne az életben (mert ugyebár a sötétség nélkül nem tudnánk értelmezni a fényt sem), viszont teljes mértékben másképpen lenne kezelve és megközelítve. Az egyensúly jellemezné a világot és a jóra való törekvés. Nem a rossz erősítésére koncentrálnának az emberek.
De ki tudja…
Hátha egyszer megteremtődik ez a világ is…
Hiszem, hogy jó lenne!
Addig is; áldásom kísérjen az utadon! Köszönöm, hogy elolvastad!
