Te értékeled amid van?
Rendszeresen elmerülök a gondolataim, érzéseim világában. Szeretek megmártózni a lelkem tengerében. Nagyon hasznos tud lenni. Érdemes lenne mindenkinek időnként elmélyülnie önmagában, nyíltan és őszintén.
Egy ilyen „búvárkodás” alkalmával nyert bennem mélyebben teret a hála, mint olyan. Az elmúlt két hétben időnként, de egyre sűrűbben jelent meg a tudatomban, hogy írnom kéne a háláról. Arról, hogy mit jelen számomra a hála érzése, fogalma.
Először novellával próbálkoztam, de valahogy nem tudtam igazán jó, mély történetet teremteni a hála köré, így azt elengedtem. Aztán eszembe jutott, hogy írok egy karcolatot a Facebookra, és végül ebből jött, hogy akkor már legyen egy hosszabb blogbejegyzés. Így hát ennek ültem neki. Igyekszem a bennem lakozó, szétáradó hálát érzékletesen átadni.
Egyszer egy boltban beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki határozottan állította, hogy ő nem igazán azonosul a hálával, mint olyannal, mert szerinte amink van, azt kizárólag mi magunk érjük el. Csak úgy lesz akármink, ha mi teszünk érte. Szerinte mindent csak magunknak köszönhetünk, így akkor meg mi értelme lenne hálálkodni?! Kérdezte ő. Nem vita volt, sőt, nagyon szuper, jó hangulatú beszélgetés volt.
Természetesen én is próbáltam kifejteni a saját álláspontomat, és nem mintha megakartam volna őt győzni az állításai ellenkezőjéről, de parttalan vitának tűnt, így viszonylag hamar témát váltottunk.
De ez is nagyon jó az írásban, hogy senki sem húzza el a laptopot előlem, hogy közbevágva leírja a saját verzióját egy adott témával kapcsolatban. Így itt szárnyaltathatom a bennem élő érzés-, gondolathullámokat a hála kapcsán.
És ezért én hálás vagyok! 😉
Sokszor hallottam mástól, és jómagam is sokszor éreztem, hogy utál, utálok már mosogatni. Unom, untam, hogy mindig nekem kellett megcsinálnom. Kivéve párkapcsolatban élve, mert akkor sokszor nem rám hárult ez a feladat, de ez most mellékes.
Viszont szerintem érdemes a mosogatást a hála oldaláról megvizsgálni.
Mit takar magában a mosogatás?!
Hálát lehet adni érte, mert ha el tudsz mosogatni, az azt jelenti, hogy: EGÉSZSÉGES vagy, nem vagy az ágyadhoz vagy kórházhoz kötve!
Ki tudsz menni a SAJÁT lábadon, és a SAJÁT kezeiddel el tudsz mosogatni, mert ismétlem, egészséges vagy! Beszélj erről egy súlyosan mozgáskorlátozott emberrel!
Van hol laknod! Nagyon fontos! Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy van fedél a fejed felett, ahol ezt meg tudod tenni. Kérdezz meg egy hajléktalant ennek a nagyszerűségéről, fontosságáról, ha már utálod azt a helyet, ahol laksz! (Sokan utálják!)
Van pénzed, időd, lehetőséged vásárolni a főzéshez! Nem kell téged etetni azzal, amit kapsz. Te magad intézheted az egész folyamatot. Hidd el, nagyon nem mindegy!
Van mit enned! Megteheted!
Meleg víz folyik a csapból! Hidd el, nagy érték! Fürödtél már télen hideg vízben akaratod ellenére? És van fűtés a lakásodban, házadban! Aludtál már, hideg, fűtetlen helyen?
Vannak kényelmi eszközeid, amikben, amikkel meg tudod főzni az ételed! Te, saját magad, mert egészséges vagy!
Főtt ételt tudtál enni, egy nap akár többször is! Szerintem nem kell ennek hangsúlyoznom a jelentőségét!
Érted már, kedves olvasó?
Ezek, hidd el nekem, abszolút nem magától értetődő dolgok! Semennyire sem!
Amikor négy hónapig gipszben volt a lábam, nyáron, vagy amikor egy baleset folytán össze kellett varrni az egyik tenyerem, és három hétig egy kézzel tudtam csak működni, átértékelődött az egészséges testrész fogalma!
Apropó, séta a boltba…
Beszélgettél már egy tüdőbeteggel, hogy mit jelent, mibe kerül neki száz méter megtétele vagy egy (vagy akár több) emeltre való feljutás?! Vagy önmagában „a mély levegő” fogalma?!
Megkérdezted már egy ilyen embertől, hogy mit adna egy teljesen egészséges tüdőért cserébe?! Vagy bármilyen rákban szenvedőtől, hogy mit kérne szíve szerint és miért lenne igazán hálás?! Beszélj vele, nem fog hazudni!
A vak, a süket, aki élete során vakult, süketült meg, hálát adna, szerinted, ha újra láthatna, hallhatna?!
A gyermek, aki elvesztette a szüleit, vagy fordítva… bennük megjelenne a hála, ha visszakapnák azt, aki elment?!
Vizsgáld meg, hogy ahol laksz, hogy ott megteheted-e, hogy szabadon, békében, nyugalomban sétálj az utcán, egy parkban vagy egy tó mellett. Aztán nézd meg Afrikát, Indiát, Dél-Amerikát. Tudom, tudom, hogy ott is vannak szép, és gazdag helyek stb. Nyilván most nem azokra céloztam. De nézzük meg Ukrajnát, minden politikától mentesen, csak az áldozatok oldaláról megközelítve! Ugye, hogy van miért hálásnak lenned?!
Vagy kérdezz meg egy rabot, hogy mit jelent számára a szabadság, ami neked megadatott!
Sokan panaszkodnak, hogy ilyen-olyan esetben futniuk kellett. Szó szerint vagy átvitt értelemben. Az most mindegy. Kérdezd meg a tolószékben ülőt, hogy mekkora teher lenne neki, ha egy kicsit futnia kellene! Mit adna érte, ha futhatna?!
Vagy nézz meg egy kézmosást akár. Tedd a hátad mögé az egyik kezed, és próbálj meg a másikkal kezet mosni. Zuhanyozni, öltözködni, ÉLNI! Vagy tedd hátra mind a két kezed… és próbáld meg kifújni az orrod!
Ugye, hogy teljesen más színben tűnik fel minden, amire azt mondtuk, hogy egyértelmű, hogy van és működik?! Sőt, hiszem, hogy az átlagember bele sem gondol az ilyesmibe! Sajnos! Mert mindene van és kész. Ez lett a természetes… Hát, nagyon nem az!
És ha nem lesz? Ne adj Isten, nem lesz?!
Balesetek, katasztrófák, súlyos betegségek, műtétek túlélőinek az eseteit lenne érdemes megvizsgálni. Olyan emberekkel kellene beszélni, akik önmaguktól teljes mértékben függetlenül úsztak meg valami nagyot, mélyet, életveszélyeset. Vagy csodaszámba ment a felépülésük, gyógyulásuk! (Egész közelről tudok ilyet! Amikor az ORVOSOK mondták, hogy Isteni csoda, hogy az illető életben maradt, szövődmények nélkül!)
Nagyon szépen kérlek, kedves olvasó, hogy semmilyen szinten ne vedd az írásom személyeskedésnek vagy kioktatásnak! A célom nem a mutogatás volt vagy bárki bármilyen szintű megítélése, bírálása! És nem is a mosogatás megszerettetése!
Természetesen sorolhatnám még az élethelyzeteket, dolgokat, eseményeket, embereket, akik/amik mentén érezhetnénk (éreznünk kellene) a hálát! Van autód, házad, lakásod, ruhád, cipőd stb. De úgy ítélem meg, hogy ennyi elég volt.
Hiszem, érzem, tapasztalom, hogy hálával a szívünkben sokkal-sokkal jobb, könnyebb az életünk! Érdemes megteremteni magunkban, mert saját magunknak teszünk vele jót, és ha már itt vagyunk lélekként a testünkben, (legyünk érte hálásak, hogy van testünk és működik) tiszteljük és szeressük végre önmagunkat!
Annál szebb lesz az életünk, a hétköznapjaink, minél több és erősebb, mélyebb hála járja át a lelkünket!
Remélem, meg tudtam gyújtani a szívedben a hála szikráját! Ez volt a célom ezzel az írással!
Köszönöm, hálás vagyok, hogy elolvastad! Szeretetem, áldásom kísérjen az utadon, drága olvasó!
