Miért bíztál meg ezzel?
Mi volt a célod? Miért én?
Mert képes vagy rá és méltó hozzád ez a feladat. Tiszta és őszinte. Mint amilyen állapotra törekszel, és nagyon szépen haladsz ezen az úton.
Mit fognak gondolni, ha ezt mind, így ahogy jön, leírom?
Számít, ha őszinte, amit reagálnak rá? Nem az a lényeg, hogy megérintetted őket?
De mi van, ha nem engedik be?
Nem számít, hogy mikor jut el a szívükhöz. A mag sem azonnal kapja meg az áldásos esőt, és miután eljutott hozzá a víz, idő, mire elkezd kicsírázni.
Értem. Mi van, ha elakadok, vagy nem tudok a szívemre hallgatni?
Azért dolgozol, hogy tudj a szívedre hallgatni. Az egod, ami azt próbálja veled elhitetni, hogy nem vagy rá képes. Mindig meg fogod kapni a tiszta üzenetet, mert megtanultál különbséget tenni a valódi és az egos üzenet között.
Nem tűnik ez eleve ego alkotta írásnak?!
Ami szívből ered, az tiszta üzenetet és tiszta rezgést hordoz magában. Aki olvas, nem buta és nem vak. Érzi, hogy mi áll a történet mögött.
Mindig, minden esetben, mindenki?
Tud-e különbséget tenni? Nem, de oda még nem ért el a víz.
Nem az számít hányan értik meg elsőre, hanem hány emberi szív dobban meg az írásod által!
Azok, akikben elvetődik az értelem magja várva az esőt! Amúgy honnan tudod, hogy az a bizonyos mag nincs-e már régóta elültetve, csak nem kapta meg a kellő mennyiségű esőt?!
Nem tudhatom, ez jogos. Biztos, hogy ezt kitegyem? Nem túl mély és bensőséges? Fog nekem egyáltalán bárki hinni? Főleg ebben a felhígult világban.
Aki nem hisz, nem fogja érteni. De nem fogja azt mondani sem, hogy ő nem érti, mert a félelmei rabjaként nem mer a falai mögül kilesni sem. Nem fog bántani senki, ha ettől tartasz.
Igen, felmerült bennem! Nyilván, talán ezt manapság el sem lehet kerülni!
A kétely a félelmek teremtménye. Így tehát illúzió! Nem valós, nem létező! Az ego alkotja meg, hogy erősítse a látszatot, miszerint van veszteni valónk és van miért aggódni. Ami mellesleg szintén az ő fegyvere, válaszul a hitre!
A hit és a szeretet az ego ellensége, kicsinyíti azt és nem engedi révbe érni!
Megkaptam, hogy ne akarjak direkt tanítani. Ne akarjak konkrétan és célratörően írni! Akkor ez most mi? Nem úgy hat, mintha az emberek szájába rágnám, hogy mit kell tenniük?
Hol olvastál olyat, hogy mit kéne tenniük? Írtál olyat ebben a megnyilvánulásban?
Igazad van. Tulajdonképpen nem!
Attól még lehet tanító erejű ez! Az olvasó szemléletétől, nyitottságától, hajlamától függ. Mindenki egyénileg meríthet és ihat a kehelyből. Mindenkire rá van bízva, hogy ki mit enged be az életébe. Belső monológ csak nem úgy, ahogy elsőre szántad!
Ez tiszta és velős. Valódi és érzékletes. Nem vagy egyedül, Tomika. Nem csak hozzád jutnak el ezek a gondolatok, amik valójában nem azok, de ezt tudod jól. Biztos lehetsz benne, hogy nem egy illúzió fogja lettél! Nem ábránd, sem félrevezetés.
De ki van erre készen? Mit fognak gondolni? ÉN, egyáltalán kész vagyok erre? Nem ismernek. A múltam árnyában felépített kép lebeg az emberekben (ami valójában ingoványon álló és egyre inkább szétfoszló). Azokban, akik maradtak, vagy egyáltalán valamennyire ismertek! Nem egy tömegsport ez, rég nem arról szól.
Sosem volt az, és nem is lesz, Tomika. Ez így van jól! Viszont amit te meg mertél tenni és meg mertél nyitni magadban, azt sokan álmodják és vágyják csak nem tudják, hol keressék! Gondolod, hogy a kérdések, amiket felteszel csak benned fogalmazódnak meg? Azt gondolod, hogy más nem kíváncsi arra, amit közvetlenül megkapsz? Szerinted hány ember forgolódik álmatlanul éjszaka olyan válaszokat kutatva, amiket az asztalodnál ülve megkapsz ennyire tisztán?! Gondolod, hogy akárki, aki ezt olvasni fogja, mert fogja, nem fogja azt érezni, hogy végre megvan, végre értem és érzem és megkaptam?! Gondolod egyedül vagy ebben a világban?!
Tudnak olvasni a sorok mögött? Amúgy nem, de néha úgy érzem! Nagyon is úgy érzem!
Így van jól! Az a baj, hogy sokan ragaszkodnak egy társhoz, akitől olyat várnak, amit nem adhatnak meg. Amit csak magának biztosíthat az ember! Emlékezz a sétára a templomtól! A kapcsolat, ami máshol keresendő, nem ott leledzik, ahol a társaság vigad!
Tudom, hogy sokan várják félemberként, hogy a másik félember megmentse őt. De két fél nem egy egész!
Nincs félegészség, sem megmenthető ember!
Önmagától biztos, hogy nem lehet senkit megmenteni!
Örök törvény! Mégis a másiktól várják ezt. Hatalmas zsákutca.
Ennyi!
